Önkormányzatunk és a CITI-kert családi vállalkozás között létrejött együttműködésnek köszönhetően, idén tavasszal teljesen megújulhat egy II. kerületi társasház kertje. Talán éppen a Margit-negyedben. A több mint húszéves tapasztalattal rendelkező kertépítő és tervező csapat azért tette ezt a felajánlást, mert szeretne valamit visszaadni annak a helyi közösségnek, amelyben ismert és sikeres lett. A Buday László utcában található cég kivitelezési ágazatvezetőjével, Bátki Mihállyal beszélgettünk az ötlet megszületéséről.
− A személyes kötődésen túl miért éppen itt, a II. kerületben szeretnének példát mutatni?
− Cégünk is egy családi vállalkozás, a szüleim, Jordán Klára és Bátki László alapította, ezért fontos számunkra a személyes kötődés. A Tapolcsányi utcába születtem, de laktam a Törökben és a Buday Lászlóban is, ahol most az irodánk működik. De a fenntarthatóság szempontjából is fontos, hogy a szállítás során csökkentsük a környezeti terhelést. A saját elveinkkel mennénk szembe, ha három megyén át utaznánk egy apró kert rendezéséhez. Ha lehet, a szomszédságunkban kell élhető mikrokörnyezeteket létrehoznunk. A II. kerületben óriási zöldfelületek találhatóak, sok a kisebb-nagyobb kerttel rendelkező ház, mégis kevés az olyan, amelynek kialakítása valóban igényes.
− Talán azért, mert nem tudjuk, hogy lehetne jobban csinálni, vagy éppen időnk, energiánk, pénzünk nincs a karbantartására…
− Én inkább a személyes felelősséget hiányolom. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az önkormányzattól, vagy a kormányzattól várjuk a környezetünk szebbé tételét. Pedig mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a szűkebb lakóhelyünkön. Családunkban sokat emlegették, hogy az Andrássy út is a tehetősebb polgárok összefogásából épült, s külföldön járva magam is láttam hasonló példákat, amelyek nagyon erősen befolyásoltak. Az első lépések megtétele a legnehezebb, később már évi három-négy nap is elegendő lehet a karbantartásra. Ha ebben összefog egy társasház közössége, akkor később, más ügyekben is könnyebben mozdulnak majd együtt. Egyfajta csapatépítő programként is fel lehet fogni a közös kiskert rendezését. Éppen ezért nem is annyira pénz-, sokkal inkább idő és energiaigényes befektetés. Szemléletbeli változásra is szükség van ahhoz, hogy meglássuk az értéket egy igényes zöld területben. Bevallom, egy elhanyagolt kert láttán az én szívem pontosan úgy sír, mint egy építészé egy korábban pompás, de mára rommá vált épület esetében.
− Miért éppen ezt a módját választották a segítségnyújtásnak?
− Szerintünk a szakmai tudás átadása a legértékesebb támogatás. A legkönnyebb az lenne, ha pénzt adományoznánk egy jótékonysági szervezetnek, de azzal nem épülnénk mi magunk is, és az utóhatást sem tudnánk nyomon követni. A közösségnek óriási ereje van, ennek kialakításában pedig nekünk is jó érzés részt venni. Ugyanakkor a már említett szemléletváltást is támogatni szeretnénk. Egy városi ember életében ritkán adatik meg a teremtés, az alkotás lehetősége. A kertészkedés pedig pont egy ilyen gyakorlatias, aktív cselekvés, amelyről kevesen tudják, mekkora örömmel jár. Csalogató kert kell ahhoz, hogy valaki, aki nem ehhez szokott, csak úgy leüljön egy bokor mellé, vagy egy fa árnyékába szemlélődni. A föld hosszú évszázadok óta elsősorban arra szolgál, hogy élelmiszerrel lásson el bennünket, télire tüzelőt adjon, vagy házakat építsünk rajta. Pedig a lelkünk számára is kínál táplálékot. Svájcban járva azt láttam, hogy a legkisebb szabad helyeken is van két-három növény és egy pad, az emberek valóban használják és élvezik ezeket a közös tereket. Nálunk ez a városokban mára elfelejtődött, ezért kell visszahoznunk a természetközeli élet lehetőségét a köztudatba.
− Milyen általános problémákkal találkoznak munkájuk során?
− Például a parkolóhelyek kérdésével. Tudom, hogy ez égető probléma a városban, különösen a belterületeken, de egy lebetonozott parkolónál mégis sokkal értékesebb egy szép zöldterület. Egy régi kert esetében sem a kivágással kell kezdeni a tervezést, hanem éppen ellenkezőleg, a meglévő bokrok, fák köré építeni az újat. Szeretjük a kihívásokat, ezért nem is a nagysága, sokkal inkább a nehézsége alapján vállaljuk el a megbízásokat. Persze egy olyan sokrétűen képzett, nyitott és kreatív csapat esetében, mint a miénk, ez törvényszerű is. Reméljük, hogy az önkormányzati pályázatra is olyan jelentkezések érkeznek majd, amelyek alaposan megdolgoztatják majd a csapatunk fantáziáját.
A pályázatra, amelyen előnyt élveznek a Margit-negyedben található társasházak, április 23-ig lehet jelentkezni.
Zöld közösségteremtés a CITI-kerttel
Önkormányzatunk és a CITI-kert családi vállalkozás között létrejött együttműködésnek köszönhetően, idén tavasszal teljesen megújulhat egy II. kerületi társasház kertje. Talán éppen a Margit-negyedben. A több mint húszéves tapasztalattal rendelkező kertépítő és tervező csapat azért tette ezt a felajánlást, mert szeretne valamit visszaadni annak a helyi közösségnek, amelyben ismert és sikeres lett. A Buday László utcában található cég kivitelezési ágazatvezetőjével, Bátki Mihállyal beszélgettünk az ötlet megszületéséről.
− A személyes kötődésen túl miért éppen itt, a II. kerületben szeretnének példát mutatni?
− Cégünk is egy családi vállalkozás, a szüleim, Jordán Klára és Bátki László alapította, ezért fontos számunkra a személyes kötődés. A Tapolcsányi utcába születtem, de laktam a Törökben és a Buday Lászlóban is, ahol most az irodánk működik. De a fenntarthatóság szempontjából is fontos, hogy a szállítás során csökkentsük a környezeti terhelést. A saját elveinkkel mennénk szembe, ha három megyén át utaznánk egy apró kert rendezéséhez. Ha lehet, a szomszédságunkban kell élhető mikrokörnyezeteket létrehoznunk. A II. kerületben óriási zöldfelületek találhatóak, sok a kisebb-nagyobb kerttel rendelkező ház, mégis kevés az olyan, amelynek kialakítása valóban igényes.
− Talán azért, mert nem tudjuk, hogy lehetne jobban csinálni, vagy éppen időnk, energiánk, pénzünk nincs a karbantartására…
− Én inkább a személyes felelősséget hiányolom. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az önkormányzattól, vagy a kormányzattól várjuk a környezetünk szebbé tételét. Pedig mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat a szűkebb lakóhelyünkön. Családunkban sokat emlegették, hogy az Andrássy út is a tehetősebb polgárok összefogásából épült, s külföldön járva magam is láttam hasonló példákat, amelyek nagyon erősen befolyásoltak. Az első lépések megtétele a legnehezebb, később már évi három-négy nap is elegendő lehet a karbantartásra. Ha ebben összefog egy társasház közössége, akkor később, más ügyekben is könnyebben mozdulnak majd együtt. Egyfajta csapatépítő programként is fel lehet fogni a közös kiskert rendezését. Éppen ezért nem is annyira pénz-, sokkal inkább idő és energiaigényes befektetés. Szemléletbeli változásra is szükség van ahhoz, hogy meglássuk az értéket egy igényes zöld területben. Bevallom, egy elhanyagolt kert láttán az én szívem pontosan úgy sír, mint egy építészé egy korábban pompás, de mára rommá vált épület esetében.
− Miért éppen ezt a módját választották a segítségnyújtásnak?
− Szerintünk a szakmai tudás átadása a legértékesebb támogatás. A legkönnyebb az lenne, ha pénzt adományoznánk egy jótékonysági szervezetnek, de azzal nem épülnénk mi magunk is, és az utóhatást sem tudnánk nyomon követni. A közösségnek óriási ereje van, ennek kialakításában pedig nekünk is jó érzés részt venni. Ugyanakkor a már említett szemléletváltást is támogatni szeretnénk. Egy városi ember életében ritkán adatik meg a teremtés, az alkotás lehetősége. A kertészkedés pedig pont egy ilyen gyakorlatias, aktív cselekvés, amelyről kevesen tudják, mekkora örömmel jár. Csalogató kert kell ahhoz, hogy valaki, aki nem ehhez szokott, csak úgy leüljön egy bokor mellé, vagy egy fa árnyékába szemlélődni. A föld hosszú évszázadok óta elsősorban arra szolgál, hogy élelmiszerrel lásson el bennünket, télire tüzelőt adjon, vagy házakat építsünk rajta. Pedig a lelkünk számára is kínál táplálékot. Svájcban járva azt láttam, hogy a legkisebb szabad helyeken is van két-három növény és egy pad, az emberek valóban használják és élvezik ezeket a közös tereket. Nálunk ez a városokban mára elfelejtődött, ezért kell visszahoznunk a természetközeli élet lehetőségét a köztudatba.
− Milyen általános problémákkal találkoznak munkájuk során?
− Például a parkolóhelyek kérdésével. Tudom, hogy ez égető probléma a városban, különösen a belterületeken, de egy lebetonozott parkolónál mégis sokkal értékesebb egy szép zöldterület. Egy régi kert esetében sem a kivágással kell kezdeni a tervezést, hanem éppen ellenkezőleg, a meglévő bokrok, fák köré építeni az újat. Szeretjük a kihívásokat, ezért nem is a nagysága, sokkal inkább a nehézsége alapján vállaljuk el a megbízásokat. Persze egy olyan sokrétűen képzett, nyitott és kreatív csapat esetében, mint a miénk, ez törvényszerű is. Reméljük, hogy az önkormányzati pályázatra is olyan jelentkezések érkeznek majd, amelyek alaposan megdolgoztatják majd a csapatunk fantáziáját.
A pályázatra, amelyen előnyt élveznek a Margit-negyedben található társasházak, április 23-ig lehet jelentkezni.
Tudnivalók az alábbi linken:
https://masodikkerulet.hu/cimlap/kertrendezesi-palyazat
Keresés a honlapon
Legutóbbi bejegyzések
Hírarchívum