„Tinédzserkori álmom volt, hogy egyszer saját kávézóm legyen. A vendéglátás maga ugyan nem vonzott, ám azok a már-már közösségi terek, ahol egy tea, vagy szendvics mellett jókat lehet beszélgetni, annál inkább. Sas Tamás díjnyertes filmje, a Presszó nagy hatással volt rám kamaszként, s ez az élmény azóta is elkísér. Mégis hosszú út vezetett odáig, míg éppen tíz évvel ezelőtt, megnyitottuk a Módszertani Kabinet – Móka Kávézót a Varsányi Irén utcában.
Anyukám drámapedagógus volt egy művészeti iskolában. Nyaranta nyári táborokat szervezett, s mivel nem volt kire hagynia, engem is vitt magával. Itt „fedezett fel” Takács Vera, a Magyar Televízió gyermekműsorok szerkesztőségének egyik rendezője. A válogatáson azonban már Kovács Róbert döntött úgy, hogy a nyolcvanhatban bemutatott nagy sikerű „A világ legrosszabb gyereke” című játékfilm egyik szerepét én kapom. A Kölyökidő volt a következő állomás.
Olyanok voltunk, mint egy jó osztály, imádtuk egymást, a helyzetet és a „munkánkat” is. Gyönyörű időszak volt, csak szép emlékeim maradtak róla. Takács Vera fantasztikusan összetartotta a csapatot és nagyon sok mindent tanultunk tőle. Soha nem akartam színész lenni, nem is voltam tehetséges, a műsorvezetés viszont nagyon érdekelt. Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni velük, ezért végül az egyetemen is kommunikációs szakot végeztem. Közel huszonöt éven át volt a tévézés az életem.
Egy nap azonban váltani akartam, és ekkor tértem vissza kamaszkori álmom megvalósításához, amelybe a férjemmel vágtunk bele. A Varsányi Irén utcába a véletlen vezetett, én ugyanis a tizenegyedik kerületben nőttem fel, és a mai napig ott élek. Pesten is nézelődtünk, de azt túl zajosnak, forgalmasnak találtuk, és hasonlóan éreztünk a Lővöház utcával kapcsolatban is. A Margit körúttól délre futó kis utcák hangulata azonban magával ragadott és a mai napig jól érzem itt magam. Barátságos, emberközeli környék, a Móka pedig pontosan olyan, mint amilyennek megálmodtuk. Eklektikus, otthonos hely, ahol valóban jó lenni. Elsőre talán nem feltűnő, de nálunk például nincsenek márkajelzések, a törzsvendégeinket nem a divatos termékek, hanem egyfajta családias életérzés köti a kávézóhoz.
Több mint egy éve kezdtem el érezni, hogy új kihívásra van szükségem, ami csakis egy újabb presszó nyitását jelentheti. Egy saroknyira voltunk a Jurányi Háztól, sok állandó látogatónk érkezett onnan, így szinte természetesen adta magát a helyzet, hogy tavaly decemberben átvegyük a büfé üzemeltetését. Hasonlóak voltak az elképzeléseink, semmiképpen sem kocsmában gondolkodtunk, hanem egy kellemes nappali helyben, ahol jól lehet reggelizni, finom a kávé, a süti, a kis konyhában pedig néhány egyszerűbb étel is pillanatok alatt elkészül. Utóbbiért egyébként az újdonságokért rajongó, kifejezetten jó problémamegoldó tesóm a felelős, aki hat éve csatlakozott hozzánk. Az esti színházlátogatók között például gyorsan népszerű lett a perec-pezsgő akciónk. Alig várom már a jó időt, hogy nyithassunk a belső udvar felé. A Jurányié ugyanis az egyik legszebb, titkos, bel-budai kerthelyiség, amely igazi kincs a maga nemében.
S hogyan lett végül Kacagás a neve? A Móka ugye adta magát az épület falán található régi Módszertani Kabinet feliratból. Innen már csak egy lépés volt számomra a Kacagás, amin a barátaink még jókat nevettek, amikor az új helyiséget kerestem. Aztán meg is maradt az első ötlet, nem tudtam jobbat kitalálni. De ez egyébként is illik ránk, optimisták vagyunk, és szeretjük az életet a napos oldala felől nézni.
Tavaly decemberben egy hatalmas álom vált számomra valóra a Kacagás Bisztró megnyitásával. Most már csak arra vágyom, hogy ezt is legalább annyira szeressék a környék lakói, mint a kistestvérét, a Mókát. De nem is én lennék, ha nem lennének egyéb terveim is. A Jurányiban ráadásul adott hozzá a tér is. Április elején például kézműves vásárt szeretnék rendezni, nyáron egy kiállítást, később pedig beszélgetős esteket, művészeti találkozókat. Próbálom a legjobbat, legtöbbet kihozni a lehetőségeinkből, ahogy általában az élet minden más területén is.”
Acél Réka
Kacagás Bisztró/ Jurányi Ház
1027. Jurányi utca 1-3.
www.juranyihaz.hu
Fotók: Walton Eszter