„Édesapám volt a példaképem, aki a szervezett bűnözés elleni küzdelem őrnagyaként szolgált, tehát nyomozóként. Az ő elbeszélései, valamint személyes hozzáállása alapján, már egészen kicsi koromban kialakult bennem egy igen vonzó kép a rendőrségi munkáról. Mégsem szippantott be azonnal a szakma, érettségi után a Bevándorlási Hivatal ügyfélszolgálatán dolgoztam. A gyermekkori álmok azonban csak nem hagytak nyugodni, ezért sűrűn nézegettem a rendvédelmi továbbtanulási lehetőségeket. Egyszer találtam egy tízhónapos képzést, ami fizetéssel is járt, s mivel ekkor én már önálló voltam, s nem akartam visszaülni az iskolapadba, azonnal beiratkoztam. Ezt követően már minden ment magától, amit kellett a munka mellett, de elvégeztem. 2011-ben szereltek fel a nyolcadik kerületben.
A külképviseletek és védett objektumok osztályára helyeztek, s bár a huszonnégy-hetvenkét órás műszakokat is jól bírtam, számomra nem volt benne igazán sok kihívás. A rendőrautóból, vagy a bódéból kellett felügyelnünk ezeket a különösen fontos épületeket és személyeket. Kilenc évvel ezelőtt kerültem a második kerületi rendőrkapitányságra, s eleinte itt is a nagykövetségek előtt teljesítettem szolgálatot, majd több osztályt is megjártam a járőrszolgálattól, a baleseti helyszínelőkig, míg végül körzeti megbízott lettem. A legizgalmasabb természetesen a legelső volt, hiszen az igazi akciók ilyenkor történnek. De valamennyi területet szerettem, ha nem így lenne, akkor nem lennék itt ilyen hosszú idő óta.
Az egyes számú választókerület körzeti megbízottja vagyok, a Margit körúttól délre, a Kacsa és a Varsányi Irén utca környéke tartozik hozzám. A mindennapi munka során azonban nem lehet szigorúan a térképen meghatározott vonalak között dolgozni. A Tölgyfa utcai benzinkút például egy kollégámé, de ha hívnak oda is kimegyek, velük is tartom a kapcsolatot. Szerencsére a körzetem itt van a kapitányság mellett, így bárki gyorsan elérhet, ha szüksége van rám. Kiss Roland önkormányzati képviselővel havonta megbeszéljük a helyi problémákat.
Elsősorban a szabálysértések miatt kell intézkednem, a rongálások, a lopások a leggyakoribbak. Minden bejelentést meg kell vizsgálnom, ami az én területemmel kapcsolatban érkezik be hozzánk. Válasz nélkül egyetlen panasz sem maradhat, még az sem, amelyikről nyomban látszik, hogy indokolatlan, vagy túlzó. A helyi polgárok bíznak bennünk, s mi ezzel a bizalommal nem élhetünk vissza. Persze, leginkább csak akkor jutunk az eszükbe, amikor baj van. Ám amint segítünk valakin, azonnal megváltozik a rendőrségről alkotott véleménye. Nyitottabbak lesznek, érdeklődőbbé válnak. De ez érthető.
Körzeti megbízottként fix munkaidőben dolgozom a kapitányságon, amikor éppen nincs területi tennivalóm, akkor beugrom a kollégáknak segíteni, például a közlekedési akciókba. A szolgálati telefonomat azonban szinte sohasem kapcsolom ki, még szolgálat után, vagy hétvégén sem. Ezt mindenkinek meg szoktam adni, aki a körzetben egyszer is bajba került. Vannak olyan idős környékbeliek, akiket megnyugtat, ha egy szokatlan esemény kapcsán beszélhetnek velem. De a hűvösvölgyi benzinkúttól is hívnak, amikor valaki fizetés nélkül elhajt. Természetesen igyekszem megtartani az arany középutat a szolgálat és a magánélet között, de gyakran kell előbbiért áldozatot hoznunk.
A második kerületi kapitányságon nagyon jó csapatunk van, szuper közösség alakult ki, ilyen kollégákkal öröm a munka. Természetesen vannak rossz percek, órák, napok, néha hetek is, de a köztünk lévő kitűnő viszony mindig felülírja ezeket a nehéz pillanatokat. Amiben csak lehet segítjük egymást, tudjuk, a társainkra a legnagyobb bajban is számíthatunk. Ennek ellenére nem adtam még fel a reményt, hogy egyszer valóban édesapám nyomdokaiba lépjek, s karrierem végén én is nyomozóként szerelhessek le.”
Kovács András körzeti megbízott Budapest II. Kerületi Rendőrkapitányság 1024. Rómer Flóris utca 10.
#margitnegyedarcai: Kovács András
„Édesapám volt a példaképem, aki a szervezett bűnözés elleni küzdelem őrnagyaként szolgált, tehát nyomozóként. Az ő elbeszélései, valamint személyes hozzáállása alapján, már egészen kicsi koromban kialakult bennem egy igen vonzó kép a rendőrségi munkáról. Mégsem szippantott be azonnal a szakma, érettségi után a Bevándorlási Hivatal ügyfélszolgálatán dolgoztam. A gyermekkori álmok azonban csak nem hagytak nyugodni, ezért sűrűn nézegettem a rendvédelmi továbbtanulási lehetőségeket. Egyszer találtam egy tízhónapos képzést, ami fizetéssel is járt, s mivel ekkor én már önálló voltam, s nem akartam visszaülni az iskolapadba, azonnal beiratkoztam. Ezt követően már minden ment magától, amit kellett a munka mellett, de elvégeztem. 2011-ben szereltek fel a nyolcadik kerületben.
A külképviseletek és védett objektumok osztályára helyeztek, s bár a huszonnégy-hetvenkét órás műszakokat is jól bírtam, számomra nem volt benne igazán sok kihívás. A rendőrautóból, vagy a bódéból kellett felügyelnünk ezeket a különösen fontos épületeket és személyeket. Kilenc évvel ezelőtt kerültem a második kerületi rendőrkapitányságra, s eleinte itt is a nagykövetségek előtt teljesítettem szolgálatot, majd több osztályt is megjártam a járőrszolgálattól, a baleseti helyszínelőkig, míg végül körzeti megbízott lettem. A legizgalmasabb természetesen a legelső volt, hiszen az igazi akciók ilyenkor történnek. De valamennyi területet szerettem, ha nem így lenne, akkor nem lennék itt ilyen hosszú idő óta.
Az egyes számú választókerület körzeti megbízottja vagyok, a Margit körúttól délre, a Kacsa és a Varsányi Irén utca környéke tartozik hozzám. A mindennapi munka során azonban nem lehet szigorúan a térképen meghatározott vonalak között dolgozni. A Tölgyfa utcai benzinkút például egy kollégámé, de ha hívnak oda is kimegyek, velük is tartom a kapcsolatot. Szerencsére a körzetem itt van a kapitányság mellett, így bárki gyorsan elérhet, ha szüksége van rám. Kiss Roland önkormányzati képviselővel havonta megbeszéljük a helyi problémákat.
Elsősorban a szabálysértések miatt kell intézkednem, a rongálások, a lopások a leggyakoribbak. Minden bejelentést meg kell vizsgálnom, ami az én területemmel kapcsolatban érkezik be hozzánk. Válasz nélkül egyetlen panasz sem maradhat, még az sem, amelyikről nyomban látszik, hogy indokolatlan, vagy túlzó. A helyi polgárok bíznak bennünk, s mi ezzel a bizalommal nem élhetünk vissza. Persze, leginkább csak akkor jutunk az eszükbe, amikor baj van. Ám amint segítünk valakin, azonnal megváltozik a rendőrségről alkotott véleménye. Nyitottabbak lesznek, érdeklődőbbé válnak. De ez érthető.
Körzeti megbízottként fix munkaidőben dolgozom a kapitányságon, amikor éppen nincs területi tennivalóm, akkor beugrom a kollégáknak segíteni, például a közlekedési akciókba. A szolgálati telefonomat azonban szinte sohasem kapcsolom ki, még szolgálat után, vagy hétvégén sem. Ezt mindenkinek meg szoktam adni, aki a körzetben egyszer is bajba került. Vannak olyan idős környékbeliek, akiket megnyugtat, ha egy szokatlan esemény kapcsán beszélhetnek velem. De a hűvösvölgyi benzinkúttól is hívnak, amikor valaki fizetés nélkül elhajt. Természetesen igyekszem megtartani az arany középutat a szolgálat és a magánélet között, de gyakran kell előbbiért áldozatot hoznunk.
A második kerületi kapitányságon nagyon jó csapatunk van, szuper közösség alakult ki, ilyen kollégákkal öröm a munka. Természetesen vannak rossz percek, órák, napok, néha hetek is, de a köztünk lévő kitűnő viszony mindig felülírja ezeket a nehéz pillanatokat. Amiben csak lehet segítjük egymást, tudjuk, a társainkra a legnagyobb bajban is számíthatunk. Ennek ellenére nem adtam még fel a reményt, hogy egyszer valóban édesapám nyomdokaiba lépjek, s karrierem végén én is nyomozóként szerelhessek le.”
Kovács András
körzeti megbízott
Budapest II. Kerületi Rendőrkapitányság
1024. Rómer Flóris utca 10.
Fotók: Walton Eszter.
Keresés a honlapon
Legutóbbi bejegyzések
Hírarchívum