„Nyolcéves lehettem, amikor először léptem át a Budai Táncklub küszöbét. Lieszkovszky Melinda órái, Farkas Imre zongorakíséretében, olyan nagy hatással voltak rám, hogy egy életre szóló, örök szerelem alakult ki köztem és az intézmény között. Lassan negyven éve, hogy itt dolgozom, Bárány Ilona mellett kezdtem asszisztensként, s kisvártatva önálló dzsesszbalett órákat is adhattam. Végig jártam a ranglétrát, s amikor Cs. Szabó Mária javaslatára felkértek a klub vezetésére, legszebb álmom vált valóra. Elődöm nagyon jól látta, nemcsak a táncművészetnek és az oktatásnak vagyok elkötelezettje, de a szervezési kérdésekben is feltalálom magam. S hogy ezt a feladatomat is tökéletesen láthassam el, egy évvel később felsőfokú kulturális menedzseri diplomát szereztem a Táncművészeti Főiskolán korábban szerzett mellé.
Fotó: Walton Eszter
A hatvanas évek derekán születtem, abban az időben a táncdalfesztivál volt az egyik legnépszerűbb műsor. Szüleim is nézték, én pedig nagyon gyorsan kívülről fújtam a számok szövegét, pörögtem-forogtam a ritmusra, önfeledten produkáltam magam. Fontos volt számukra, hogy azt csináljam, amit szeretek, ezért háromévesen elvittek Lieszkovszky Tibor balettmesterhez. Ügyesnek talált, csak az zavarta picit, hogy állandóan beszéltem. Az ő ajánlásával kerültem Ákos Klára stúdiójába, amely abban az időben a fővárosi balett- és színházi táncosképzés egyik legjelentősebb központja volt. Innen már egyenes út vezetett az Állami Balett Intézetbe. Pedig óriási volt a túljelentkezés. A több napos szűrővizsgákat követően, közel nyolcszáz gyermek közül kerültem abba a negyvenkettőbe, akit felvettek. Hogy a kiválasztottak között lehettem, azt a jó alapoknak köszönhettem.
Fotó: Walton Eszter
Végül mégsem lettem balett-táncos, egy bokaszalagszakadás írta át a történetemet. Tudtam, hogy ez mivel jár, ezért a színházi táncművész diplomának is örültem, és a Honvéd Művészegyüttes táncosa lettem. A bokám azonban tovább rendetlenkedett, ezért munka után néztem. Természetesen először Szántó Kláránál, a Budai Táncklub akkori vezetőjénél érdeklődtem. Felvett, s én azóta itt dolgozom.
A tánc világában, bármely műfaj irányában is indulsz el, elsőként a balett-tudást nézik. Ez az alap. Én is arra építkezem, amit az Állami Balett Intézetben tanultam. Pedig itthon és külföldön is folyamatosan képeztem magam, még műkorcsolyázókkal is foglalkoztam, mégis a Vaganova-módszer maradt a kiinduló pont. Eszerint a tánc, a karokat, lábakat és a törzset mozgásban tartva, a test egészével alkot tökéletes harmóniát. De alapítónk, Berczik Sára számára is különösen fontos volt ez az összhang, hiszen a mozgáson keresztül valójában a szépséget akarta megmutatni. Mi pedig itt, a Kapás utcában, az ő örökségét ápolva valljuk, a tánc nem más, mint a szépség művészete. Ezért is vettük fel Sári néni nevét, aki haláláig művészeti vezetőnk volt.
Fotó: Walton Eszter
S hogy engem mire tanított a balett? Elsősorban fegyelemre, amit manapság az intézet vezetése közben tudok a leginkább hasznosítani. De a rend- és az emberek iránti szeretetet is ebben a közegben sajátítottam el. Utóbbiból én is sokat kapok, a legnagyobb öröm pedig az, amikor egykori tanítványaim térnek vissza hozzám. Akár évekkel később, immáron saját kislányukat vezetgetve.
Gyakran kérdezik, hogy tehetséges-e egy apróság? Ilyenkor az anyukákat is szemügyre veszem. A született egyéniség, a genetika ugyanis alapvetően és egy életen át meghatároz bennünket. De emiatt senkit sem küldünk el. Éppen ellenkezőleg. Mindenkit arra szeretnénk megtanítani, hogyan hozza ki magából a maximumot. Egy jó koreográfia, egy előnyös jelmez, egy ideális feladatsor bármelyik kislányt hercegnővé varázsolja. A mi feladatunk pedig az, hogy ezt az utat megmutassuk neki. Elfogadással, szeretettel, odafigyeléssel.”
Puskás Judit A Berczik Sára Budai Táncklub vezetője 1027 Kapás utca 55.
#margitnegyedarcai: Puskás Judit
„Nyolcéves lehettem, amikor először léptem át a Budai Táncklub küszöbét. Lieszkovszky Melinda órái, Farkas Imre zongorakíséretében, olyan nagy hatással voltak rám, hogy egy életre szóló, örök szerelem alakult ki köztem és az intézmény között. Lassan negyven éve, hogy itt dolgozom, Bárány Ilona mellett kezdtem asszisztensként, s kisvártatva önálló dzsesszbalett órákat is adhattam. Végig jártam a ranglétrát, s amikor Cs. Szabó Mária javaslatára felkértek a klub vezetésére, legszebb álmom vált valóra. Elődöm nagyon jól látta, nemcsak a táncművészetnek és az oktatásnak vagyok elkötelezettje, de a szervezési kérdésekben is feltalálom magam. S hogy ezt a feladatomat is tökéletesen láthassam el, egy évvel később felsőfokú kulturális menedzseri diplomát szereztem a Táncművészeti Főiskolán korábban szerzett mellé.
A hatvanas évek derekán születtem, abban az időben a táncdalfesztivál volt az egyik legnépszerűbb műsor. Szüleim is nézték, én pedig nagyon gyorsan kívülről fújtam a számok szövegét, pörögtem-forogtam a ritmusra, önfeledten produkáltam magam. Fontos volt számukra, hogy azt csináljam, amit szeretek, ezért háromévesen elvittek Lieszkovszky Tibor balettmesterhez. Ügyesnek talált, csak az zavarta picit, hogy állandóan beszéltem. Az ő ajánlásával kerültem Ákos Klára stúdiójába, amely abban az időben a fővárosi balett- és színházi táncosképzés egyik legjelentősebb központja volt. Innen már egyenes út vezetett az Állami Balett Intézetbe. Pedig óriási volt a túljelentkezés. A több napos szűrővizsgákat követően, közel nyolcszáz gyermek közül kerültem abba a negyvenkettőbe, akit felvettek. Hogy a kiválasztottak között lehettem, azt a jó alapoknak köszönhettem.
Végül mégsem lettem balett-táncos, egy bokaszalagszakadás írta át a történetemet. Tudtam, hogy ez mivel jár, ezért a színházi táncművész diplomának is örültem, és a Honvéd Művészegyüttes táncosa lettem. A bokám azonban tovább rendetlenkedett, ezért munka után néztem. Természetesen először Szántó Kláránál, a Budai Táncklub akkori vezetőjénél érdeklődtem. Felvett, s én azóta itt dolgozom.
A tánc világában, bármely műfaj irányában is indulsz el, elsőként a balett-tudást nézik. Ez az alap. Én is arra építkezem, amit az Állami Balett Intézetben tanultam. Pedig itthon és külföldön is folyamatosan képeztem magam, még műkorcsolyázókkal is foglalkoztam, mégis a Vaganova-módszer maradt a kiinduló pont. Eszerint a tánc, a karokat, lábakat és a törzset mozgásban tartva, a test egészével alkot tökéletes harmóniát. De alapítónk, Berczik Sára számára is különösen fontos volt ez az összhang, hiszen a mozgáson keresztül valójában a szépséget akarta megmutatni. Mi pedig itt, a Kapás utcában, az ő örökségét ápolva valljuk, a tánc nem más, mint a szépség művészete. Ezért is vettük fel Sári néni nevét, aki haláláig művészeti vezetőnk volt.
S hogy engem mire tanított a balett? Elsősorban fegyelemre, amit manapság az intézet vezetése közben tudok a leginkább hasznosítani. De a rend- és az emberek iránti szeretetet is ebben a közegben sajátítottam el. Utóbbiból én is sokat kapok, a legnagyobb öröm pedig az, amikor egykori tanítványaim térnek vissza hozzám. Akár évekkel később, immáron saját kislányukat vezetgetve.
Gyakran kérdezik, hogy tehetséges-e egy apróság? Ilyenkor az anyukákat is szemügyre veszem. A született egyéniség, a genetika ugyanis alapvetően és egy életen át meghatároz bennünket. De emiatt senkit sem küldünk el. Éppen ellenkezőleg. Mindenkit arra szeretnénk megtanítani, hogyan hozza ki magából a maximumot. Egy jó koreográfia, egy előnyös jelmez, egy ideális feladatsor bármelyik kislányt hercegnővé varázsolja. A mi feladatunk pedig az, hogy ezt az utat megmutassuk neki. Elfogadással, szeretettel, odafigyeléssel.”
Puskás Judit
A Berczik Sára Budai Táncklub vezetője
1027 Kapás utca 55.
www.budai-tancklub.hu
Fotók: Walton Eszter
Keresés a honlapon
Legutóbbi bejegyzések
Hírarchívum