Egy bátor budai lány alakját formálja meg páratlan hitelességgel a Jurányi Ház színpadán, tavaly ősz óta, Bíró Eszter. Az elveiért a halált is bátran vállaló, mártír költőnőről, Szenes Hannáról fájdalmasan keveset tud a magyar közvélemény, még a II. kerületben is, ahová élete sorsfordító eseményei kötik. A Bimbó útra született, a Baár-Madasban kitűnőre érettségizett, majd egy palesztinai kitérő után a végzete is a Margit körúton teljesedett be. Október óta szobor állít emléket hősiességének a Széna téren, a sokoldalú előadóművésznő pedig egyetlen saroknyira, alakításával próbálja közelebb hozni hozzánk a magyar történelem különleges nőalakját. A Hanna – szabadesés több szólamban címszereplője számára óriási kihívás, hogy estéről estére hitelesen bújjon példaképe bőrébe.
„Tizenhárom évesen olvastam Hanna naplóját, s már akkor nagy hatással volt rám – idézte fel első találkozását későbbi szerepével Bíró Eszter. – Nagyon fiatal voltam, mégis pontosan értettem döntései mozgatórugóját, önként vállalt missziója fontosságát. A rendszerváltás idején jártunk, úgy éreztük, mi is bátrak lehetünk, és megvalósíthatjuk az álmainkat. A történelmi helyzet persze különböző volt, a világégéssel nem lehetett összehasonlítani, számomra mégis utat mutatott. Olyan akartam lenni, mint ő. Különösen inspiráló volt a számomra, a valóságban ugyanis nem szeretek konfrontálódni. Teltek múltak az évek, többször is költöztem, gyerekeim születtek, a könyvespolc mélyéről pedig egyszer csak előkerült a napló.”
S mindez épp a koronavírus-járvány alatt történt, amikor párja, Födő Sándor zeneszerző, egy balett zenéjét komponálta, amely a különleges helyzet miatt végül nem került bemutatásra. A dallamokat azonban sajnálták volna átadni az enyészetnek, ezért egy egészen más mű, a Kaddis született meg belőle, amely 2021. augusztus 30-án csendült fel először, benne néhány megzenésített Radnóti Miklós, Szenes Hanna és Szép Ernő verssel.
„Úgy éreztük, ebben a történetben sokkal több van pár strófánál – beszélt a mű születéséről Bíró Eszter. – Ugyanakkor az is zavart, hogy itthon alig ismerik Hanna sorsát, soha nem rehabilitálták. Mivel kivándorolt Palesztinába, ahonnan brit ejtőernyősként tért vissza, hazaárulóként ítélték el. De vajon az volt-e valójában? Számomra éppen ellenkezőleg, az egyik legnagyobb hazafi, hiszen honfitársait akarta megmenteni a biztos haláltól. A nyilasok ezzel szemben csak kémet és egy magyar zsidó lányt láttak benne. A háború után nem néztünk szembe a múltunkkal, így történhetett meg, hogy mára már nyoma sincs a Bimbó úti szülőházának, és a Kozma utcai temetőből is ellopták a sírkövét. Hamvai Jeruzsálemben, a Herzl-hegyi katonai temetőben nyugszanak. A Széna téri mellszobornak viszont nagyon örülök, a lehető legjobb helyre került, szemben a Millenáris Parkkal, az egykori Margit körúti fegyházzal, ahol nem csak őt, de sok más politikai foglyot kínoztak halálra, illetve végeztek ki.”
A Jurányi színpadán Widder Kristóf rendezésében megelevenedő tragikus, mégis felemelő történet természetesen nem tartozik a könnyed darabok közé. Éppen ezért, ami vidámságot csak találtak a naplóban, azt mind megőrizték, a kor kegyetlenségének ellenpontozásául. Ugyanakkor Hanna fiatalságát, optimizmusát és tehetségét is meg akarták mutatni, amihez az eredeti szövegben fel-feltűnő humort igyekeztek beépíteni az előadásba. Widder Kristófnak köszönhetően pedig még a legerőszakosabb cselekmények is intellektuális formában, a nézők által befogadhatóan jelennek meg.
Az egyik előadást követő közönségtalálkozón Bíró Eszter a publikum érzelmi reakcióival is szembesülhetett, ami csak tovább erősítette hitében, ha minden egyes estével közelebb viszik az emberekhez Hanna élettörténetét, azzal egyben a feledés útjába is állnak.
„Volt olyan néző, aki egyszerűen nem értette, miért jött vissza a békés Palesztinából a háború sújtotta Magyarországra, jóllehet tisztában volt az életveszéllyel, amely a küldetése során várta – emelt ki egy markáns véleményt Bíró Eszter. – És éppen ez az egyik kulcs, hiszen ez a bátorsága bizonyítéka. Kevés az olyan magyar nőalak, aki a II. világháború idején vállalta a kockázatot és nyíltan szembefordult a hallgatással, az eleve elrendeltséggel, a megváltoztathatatlan sorsszerűséggel. Igen értékes visszaigazolás a számunkra, hogy külföldről is érdeklődnek a darab iránt, hamarosan Izraelben is bemutatjuk, abban a kibucban, ahol a történet egy része játszódik. A tervekben Németország is szerepel, reméljük oda is eljutunk Hannával. De előtte még a győri Öt Templom, valamint az Ördögkatlan Fesztiválon is látható lesz. A hely, ahol előadjuk mindig meghatározó, a Bimbó út és a Margit körút szomszédságánál beszédesebb „otthont” nem is találhattunk volna. Még akkor sem, ha ez az egymásra találás veszélyeket is hordott magában. A bemutató idején a Jurányi Ház publikuma nem igazán tudta ki vagyok, az én közönségem pedig nem ismerte korábban a Jurányit. Mégis estéről estére kialakul egy különleges kapcsolat, amelybe a magam részéről a teljes személyiségemet bele kell tennem. Ritkán kerül egy színész olyan közel a nézőkhöz, mint itt, ebben a darabban. A hetvenöt percből hetven az enyém, minden mondatomnak súlya van. A gondolatoknak át kell menniük, nincs idő a lazításra. Van, hogy azonnali vastaps, máskor egyperces néma csend zárja az előadást. Attól függően, hogy a lelkesedés vagy a kegyelet érzését ébreszti-e fel Hanna a nézőkben. Nekem viszont kizárólag az lebeg a szemem előtt, hogy ne felejtsük el a bátorságát, emléke örökre itt maradjon közöttünk. Önfeláldozása csakis így nyerhet értelmet.”
Bíró Eszter egy általános, a 2023-as évre vonatkozó üzenetet is megfogalmazott Szenes Hanna története kapcsán. Minden áldozatra emlékezzünk, az ártatlanok mellett azokra a mártírokra is, akik hittek, bíztak és mertek.
A Füge Produkció, a Szentendrei Teátrum és a Miss Biro Publishing közös előadása, a Hanna – szabadesés több szólamban legközelebb április 25-én, kedden, 19 órai kezdettel tekinthető meg a Jurányi Ház kamaratermében.
Fotók: Gulyás Dóra